Valami elkezdődik…
Van az úgy, hogy az ember nem találja meg rögtön azt a tevékenységet, amit később a hivatásaként teljes szívvel és odaadással tud művelni.
Becsukva magam mögött az egyetem nehéz vasajtóit meggyőződésem volt, hogy középiskolai magyartanárként megváltom a világot, és lelki szemeimmel már láttam is a sok tudásra éhes diákot a padokban, hallottam az iskolai rendezvényeken felcsendülő, alkalomhoz illő szavalatokat, éreztem azt a jóleső fáradtságot, ami a közös munka gyümölcseként tanév végén a bizonyítványokban szívet melengető érdemjeggyé lényegül át. Az élet mégis más irányba sodort. Olvasd tovább →