Valami elkezdődik…

február 27, 2013Bojtor ÉvaEgyéb0

Bojtor desszertmanufaktúra

Van az úgy, hogy az ember nem találja meg rögtön azt a tevékenységet, amit később a hivatásaként teljes szívvel és odaadással tud művelni.

Becsukva magam mögött az egyetem nehéz vasajtóit meggyőződésem volt, hogy középiskolai magyartanárként megváltom a világot, és lelki szemeimmel már láttam is a sok tudásra éhes diákot a padokban, hallottam az iskolai rendezvényeken felcsendülő, alkalomhoz illő szavalatokat, éreztem azt a jóleső fáradtságot, ami a közös munka gyümölcseként tanév végén a bizonyítványokban szívet melengető érdemjeggyé lényegül át. Az élet mégis más irányba sodort.

Két év tanítás után a jóleső májusi melegben ott álltam az iskolaudvaron, és éreztem, hogy tovább kell lépnem. Nem tudtam még hogyan és merre, de el kellett indulnom. Elfáradtam, elfásultam, s tudtam, ha ezt érzem, akkor nem vagyok a helyemen.

Nyár végén már Anglia egyik kedves kisvárosában róttam az utcákat. Az ott töltött másfél év önállóságra és nagyfokú önismeretre tanított, hiszen ki másra is számíthattam volna elsősorban, mint saját magamra?

Idővel sok ismerősöm lett, akiket nagyon szívesen láttam vendégül néhány szelet süteménnyel és egy finom kávéval, teával. Később azon kaptam magam, hogy munka közben is különböző ízkombinációk járnak a fejemben, összepárosítom a mangót a kókusszal, gondolatban nyalakodom, kóstolok, folyik az olvadt csokoládé végig az ujjaimon. :-)

Hazatérve már kapcsoltam is be a sütőt, és újabbnál újabb süteményeket, tortákat, tányérdesszerteket próbáltam ki, az én ízlésvilágomra hangolva. Ezeket persze mindig megosztottam a barátaimmal, akik pár pillanat alatt voltak képesek tökéletesen tisztára nyalva visszaadni a tányért még egy szeletért könyörögve. :-) Pont egy ilyen alkalommal teli szájjal csámcsogva tette fel a mindent eldöntő kérdést egy nagyon kedves munkatársnőm: „Évi, miért dolgozol te egy hotelben, amikor az Isten is cukrásznak teremtett?” Megállt a kezemben az éppen megfogott tányér, és nagyot dobbant a szívem. Igen!! Én valóban ezt akarom csinálni! Megajándékozni az embereket valami igazán nekik és róluk szóló édességgel, hogy minden ízét, minden morzsáját élvezzék annak, amit a tányérjukra teszek!

Lázas igyekezettel kezdtem el szervezni a hazautamat, s még Angliában jelentkeztem egy budapesti cukrásziskolába. Néhány hét múlva újra az iskolapadban ültem, és anyaghányadot számoltam, tradicionális süteményremekek receptjeit bújtam, s természetesen gyakorlatokra jártam, ami az összes élmény közül a legmaradandóbb volt. Rengeteget tanultam arról, hogyan is működik egy olyan vállalkozás, amit szívvel-lélekkel csinálnak. Tudtam, hogy a későbbiekben én is valami ilyesmit szeretnék magamnak. Visszatérő vendégek, udvarias kiszolgálás, s folyamatos fejlődni vágyás. Ennek a jövőképnek egy kis szelete ez a blog. Az elmúlt két évben rengeteg sütemény és torta került ki a kezeim alól, s remélem ez a szám egyre csak növekedni fog! :-)

Kövess RSS csatornám segítségével. Szólj hozzá, ha szeretnél vagy küldj üzenetet.

Írj bátran, ha szeretnél…

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*