Rózsatorta, avagy az első számú kedvenc
Ez a torta mind közül az egyik nagy kedvencem. Emlékszem, a tavaly nyári fullasztó hőségben készítettem az éjszaka leple alatt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem volt melegem! :-)
Délelőtt megsütöttem a piskótát, betöltöttem, majd pár óra hűtőben pihenés után vékonyan bevontam vajkrémmel, majd elindultam a 10 éves osztálytalálkozónkra.
Este 8 óra után, mint egy kaméleon, egyik szememmel mindig az órára sandítottam: “el kellene indulni, sosem leszek kész a tortával..”
Kb. a 25. ilyen, és hasonló belső monológom után végre valóban elindultam haza, ahol bezárkóztam a konyhába, s megalkottam őt.. Már jócskán elmúlt éjfél, sőt, talán a kakasunk is hallatta hangját, mikor befejeztem, s a romokat is eltakarítottam, de én végtelen nyugalommal és mosollyal az arcomon mentem az ágyamba kipihenni a nap fáradalmait. Másnap jó volt látni, hogy az a nagyon kedves lány, akinek készítettem, őszintén örült neki. :-)
Kövess RSS csatornám segítségével. Szólj hozzá, ha szeretnél vagy küldj üzenetet.
